Első

Sziasztok!
Meghoztam az első részt, remélem tetszik nektek. Örülök a két feliratkozónak, remélem sokkal többen leszünk, illetve még mindig nagyon örülnék néhány megjegyzésnek, hisz nem kaptam eddig, hogy milyen is maga a sztori! Sajnálom, hogy ilyen rövidre sikerült, de a második ígérem sokkalta hosszabb lesz. PS.: Már itt beindulnak az események, szóval jó olvasást hozzá!:) xx
_____________________________________________________________________________

" Az álom az ember szívéből fakad és legtöbben szívünk szerint élünk, így álmok nélkül semmivé lennénk."

Két hónap telt el, és most már örömmel jelenthetem ki, hogy Mrs. Harwer vagyok. Furcsa, hogy mostmár így szólítanak. Viszont ahogyan telik az idő, talán én is jobban megszokom a megszólítást. Jase és én a nászutunk után vásároltunk egy kertes házat egy igen családias környéken. A szomszédok segítőkészek, és nagyon örülnek annak, hogy ilyen páros csatlakozott hozzájuk, szerintem. Természetesen mindkettőnk talált magának egy megfelelő állást; Jase egy építészetnél dolgozik, mint kisfőnök, én csupán egy virágüzletben. Egyikőnk se bánta meg, hogy elfogadta az állásajánlatot, szeretjük csinálni a ránk ruházott feladatokat. Sok időt nem vesz el a szabadidőnkből, talán akkor, ha néha-néha ránk szakad egy kis túlóra.

hogy sokak elfelejtik a régi vezetéknevemet,

Kellemes madárcsiripelés zengi be a házat, míg a redőnyök között a halovány nap sugarai szűrődnek be. Jase a hátára fordulva szuszog, ajkai kissé elváltak. Egy kicsit mocorog csupán, ahogyan kihúzom bal karomat fogása alól, de gyorsan talál magának más szorítani valót. Lassan ülök fel az ágyban, dörzsölöm meg még fáradt szememet, s bújok ki az ágyból. A szék háttámláján pihenő köntösömet egy egyszerű mozdulattal dobom hátamra, majd bújok bele az ágy sarkába lévő papucsomba. A mai napon nem terveztünk semmit. Mivel hétvége van, Jase jobban szeret a TV előtt heverészni, míg én a gondolataimat vetem papírra.

Miután lebattyogok a konyhába, előveszem a kedvenc kávés csészémet, majd beleöntök egy kis forró vizet és kávéport. Az asztalra teszem az elkészített innivalót, majd a friss újságot kivéve a postaládából ülök le, s szürcsölgetem italom.

- Jó reggelt - köszön kissé rekedtes hangon Jase, úgy látszik ,Ő sem tud tovább aludni.

- Neked is, azt hittem még vagy egy órát aludni fogsz - nevetek.

- Nehéz úgy aludni, hogy a párod nincs melletted.

- Igen, ismerem az érzést - ad egy puszit a hajamba, majd odébb lépkedve Ő is elővesz egy csészét, és készít magának kávét - Esetleg valami terv mára?

- Tegnap este megbeszéltük apukáddal, hogy ma elmegyünk horgászni, természetesen ha van valami terved akkor...

- Nem, nincs. Érezzétek jól magatokat. Egyébként, mikor is jön? - kíváncsiskodok.

- Pár óra múlva - ül le szembe velem.

Egy aprót bólintok, majd újból belekortyolok a gőzölgő kávémba. Az előttem heverő újságot mégse olvastam el, túlságosan is elmerengtem gondolataimban, utána pedig Jase is lejött. Míg elé tolom az olvasnivalót, meghallom a kellemes dallamát telefonomnak. Ámbár az emeleti szobánkban van, egész hangosan tud csörögni. A csészét a mosogatóba helyezem, majd gyors léptekkel megyek fel az emeletre, egyenesen a hálóba.

- Tessék - szólok gyorsan bele.

- Remélem nem keltettelek fel - válaszol a rég hallott mély hang.

- Nem, örülök, hogy hívtál. Hogy vagy?

- Egész jól, ahhoz képest, hogy nagy a zűrzavar Liverpoolban. Arra minden rendben? - kérdez vissza.

- Oh igen, kedvesek az új szomszédok. Csak dicsérni tudom a várost - lelkesedek.

- Ma délután landol a gépem nálatok, esetleg nincs kedved beteljesíteni az ígéretünket, vagyis találkozni velem egy kávézóba? Persze, ha nem érsz rá akkor megértem.

- Semmiképp nem hagynám ki, úgyse terveztem ma semmit. Jase elmegy itthonról, szóval, igen - ismétlem magamat, míg mondatom végén ajkamba harapok.

- Rendben. Umm... hívlak ha a reptéren vagyok, addig is... vigyázz magadra! - köszön el.

- Te is.

Miután megszakad a vonal, a telefonomat köntösöm zsebébe dugom, majd újból a földszintre sietek. Jase már a fürdőszobában van - a hangok alapján -, így a mosogatóhoz lépkedve elmosom a poharakat.

Délután egy óra lehet. Apu már elvitte férjemet horgászni, így egyedül vártam Harry hívására. A TV csatornáit kb. 5-ször végig pörgetem unalmamban, mikor végre megszólal az a bizonyos csengőhang. Mire a telefon után nyúlnék, abba hagyja, s csak egy SMS villog a kijelzőn.

" A repülő leszállt, rajtad a sor. "

Nem írok választ, csupán felpattanok a kanéról, majd az előszobában lábamra húzom egyszerű vászoncipőmet, s kezembe kapom táskámat. Mivel még nincs kocsim, így egy taxit hívok, amivel egyszerűbben eljuthatok a reptérre.

Pár perc alatt odaérünk, azonnal kipattanok a sárga járműből. Belépve a hatalmas csarnokba, egy percre eluralkodik rajtam a pánik. Nem mondom azt, hogy bekövetkezik ez a sok embertől - Miért hazudsz magadnak Ellie? Vagyis, valójában igen. Néha az ilyen helyzetekben elveszve érzem magam. Mégis hogy találjam meg ennyi ember között Harryt? Oké, talán magassága kitűnik a tömegből, ahogyan öltözködése is, de nekem ugyanúgy nehéz a keresése. Egek, jobban jártam volna, ha Ő taxizik ki a házunkhoz.

Kicsit beljebb sétálok a tömegbe, igaz néha-néha elgondolkozok, hogy jó ötlet-e, de mi mást tehetek. Középen megállok, lábujjhegyre emelkedek, ide-oda kapkodom fejemet.

- Hé, nem ismered meg a legjobb barátodat? Na de Ellie - csendül fel rekedtes, mély hangja hátam mögül. Hirtelen kapom oda fejemet,egy hatalmas kő esik le szívemről. Azt hittem itt ájulok el helyben, ha nem jelenik meg.

- Egyszerűen rossz helyen kerestelek - lépkedek nagyokat, s vetődőm kitárt karjai közé - Már kezdtem bepánikolni ettől a sok embertől.

Fejét nyakhajlatomba temeti, majd még erősebben szorítja meg derekamat. Kellemes parfümjének illata azonnal orromba száll, miközben göndör fürtjei fülemet csiklandozzák.

- Hiányoztál Ellie - szakítja meg baráti ölelésünket, majd homlokomra nyom egy puszit.

- Te is nekem – válaszolom, miközben megbököm vállát - Akkor, hova menjünk először? Vagy szeretnél még itt állni egy egész délutánt? - nevetek.

- Nem ismerem annyira Holmes-t, most hogy így megváltozott, viszont megmaradt egy hely biztosra. Esetleg oda elmehetnénk.

- Ahogy akarod, Mr. Styles. Vezess oda - vigyorgok rá.

A mellette pihenő csomagjait megragadja, egyiket vállára teszi, majd megindul a kijárat felé. Hatalmas léptei mellett sajátom eltörpül - vagyis szinte futok utána. Az egyik üresen álló taxiba dobálja dolgait, majd kinyitja nekem az egyik ajtót, majd miután beszállok, megkerüli a kocsit, s Ő is beszáll. Gyorsan diktálja le a címet, ahova megyünk - azaz annak az utcának a címét, ahol kezdődik az erdős rész. Az út csendesen telik el, Ő a telefonjába írogat be jegyzeteket, míg én az ablakon kifelé bambulok, nézem az útszéli házakat. Percekkel később a jármű lassítani kezd, mire mindketten a sofőrre kapjuk tekintetünket.

- Ennél tovább nem tudom Önöket vinni, innentől az út megszakad. - közli velünk a sofőr, miközben megvakarja tarkóját.

- Nem baj, köszönjük, innen gyalog megyünk - válaszol Harry, rám pillant, majd villant egy féloldalas mosolyt.

Mindketten kiszállunk a kocsiból, kifizetjük a kért összeget, majd elindulunk a kavicsos úton.

- Ugye nincs messze? Nem vagyok oda a hosszas sétákért, egyébként.

- Nincs, és tudom, hogy nem kedveled. Itt lesz egy ösvény ahova bemegyünk és ott is vagyunk a célban - vakarja meg orrnyergét, a közelgő ösvényre mutatva.

Igazat téve szavainak, máris odaérünk, majd maga elé engedve indulunk el rajta. Csak egy kis gyaloglós rész, mígnem odaérünk a helyszínhez. Egy egyszerű helynek tűnik, annyiban különbözik a többi részektől, hogy itt már nem sűrűn vannak a fák, hanem csak körbe. Harry egy kicsit előrébb gyalogol, majd pontosan az üres kör közepén áll meg, felém fordul. Arca teljesen elkomolyodik, és mi tagadás, ez egy kicsit megijeszt. A gyomrom görcsbe rándul, a tenyerem izzadni kezd. Talán túl parázom az ilyen helyzeteket, de amilyen érzést sugároz Harry tekintete, nem csoda a reagálásom. Miután mellé lépdelek - lassan és óvatosan -, elfordul tőlem, egyenesen a szembe levő fákra vezeti figyelmét. Hezitálva ugyan, de én is arra pislogok. Most vagy én nem látom, amit Harry, vagy tényleg nincs ott semmi. Jobb kezét egy kicsit felemeli, majd előre nyúl. A szemem elkerekedik a látványtól.

Hova tűnt a kézfeje?