Negyedik

Sziasztok!

Itt is lenne a negyedik rész, amit sikeresen korábban feltudtam tenni - valamennyi kipihetnséggel a tegnapi ballagásom után -, szóval remélem tetszik, megjegyzést és pipát hagyni ér, illetve köszöntöm az új olvasót/olvasókat, remélem gyarapodunk majd! További szép hétvégét, és nyári szünetet!

________________________________________________________________________________

" A legrosszabb az, amikor félig-meddig követsz egy nőt az utcán, megfordul, és pont olyan szép, amilyennek képzelted. Ez testesíti meg mindazt, amit az életben nem fogsz elérni. "

Harry szemszöge

            Amint kilépett Ellie a szobából, egy halvány mosolyt ejtek, s ülök ágyam sarkára. Gyorsan futtatom keresztül ujjaimat fürtjeimen, s gondolkodok el. Félek, hogy rossz döntést hoztam azzal, hogy ennyire szó nélkül elhívtam. Hogy nem adtam neki lehetőséget elköszönni a szüleitől, főleg a férjétől. Jasetől - a szőr is feláll a hátamon, már pusztán a nevétől. Nem utálom a srácot, de féltem Tőle Elliet. Vagyis, féltettem. Még mielőtt az esküvő megvalósult volna, emlékszem, hogy találkoztam vele egy pékség közelében. Eléggé könnyedén megfordult egy szőke csaj után. De, mivel nem az én dolgom az életük, így próbáltam nem foglalkozni vele. Hála Istennek most már végképp nem kell.

            Gyorsan rázkódok ki a gondolataimból, majd pillantok körbe. Ekkor eszembe jut, hogy én hülye még egy törölközőt se adtam Ellie-nek, nem hogy egy váltó ruhát. Siettetett léptekkel közelítem meg a ruhásszekrényemet, s kapok ki belőle egy pólót és rövidebb, lenge nadrágot, majd indulok utána. Alig lépek kettőt, mire bele is botlok a két ajtóval arrébb lévő képnél. Szinte meg se hallja, hogy mellette állok, annyira belemélyedve nézi a képet. Hamar rádöbbenek, hogy saját magát vizsgálgatja, és próbálja megfejteni, hogy tényleg Ő e, vagy csak hallucinál.

- Wow, nem tudtam, hogy egy egyszerű kép is ennyire elgondolkoztat - teszek úgy, mintha nem is tudnám az igazságot - Régen még utáltad a naturalista festményeket vagy épp fotókat.

- Ezen a képen tényleg én állok? Ott ni - böki meg a kissé elmosódott alakot. Szemrebbenés nélkül engedi el füle mellett mondatom - vagy esküszöm kezdek bedilizni.

- Nem emlékszel arra, hogy mikor voltál abban a parkban?

- Nem. Vagy... várj - húzódik el a képtől - ezt a képet te csináltad, amikor összevesztünk, amikor utoljára találkoztunk - lepillant, majd kopott cipője orrát kezdi vizslatni. Még a mai napig beleborzongok abba, ahogyan elváltunk.

Aznap délután még emlékszem jó idő volt. A nap csak teljesen az égen volt, ezzel teljes kánikulát bocsátva az emberekre. Elsősorban azért találkoztunk, hogy a héten elmulasztott kávékat és beszélgetéseket bepótoljuk.

Egy szabadon lévő padon ültünk le, ahol szerencsére egy kisebb árnyék is volt. Elmeséltem neki, hogy a hétfőm milyen szar volt, főleg úgy, hogy az időjárás se kedvezett, nem még a munka. Akkor még a Holmes-i kis szerkesztőségnél dolgoztam, mint interjús. A főnök - emlékszem - mindig rám sózta a legrosszabb munkát, a legtöbb türelmet igénybe vevőt. Élvezte, hogy nem hagyott egy kis szabad időt sem. Aztán Ő a keddjéről mesélt, hogy a virágüzletben mekkora nyüzsgés volt. Szerencsére volt némi segítsége Cassietől, aki alkalomadtán beugrott hozzá.

Miután szinte az összes napról elmeséltük a jót, vagy a rosszat, jött a kemény valóság, ami szíven ütött. Teljes lelkesedéssel áradozott az új fiúról, Jaseről, akit egy tanfolyamon ismert meg. Így-úgy fényezte, hogy milyen kedves, segítőkész és okos, hogy észre se vette, hogy nekem ez hogy esik, csak akkor mikor befejezte. Rákérdezett, hogy mi volt az a csalódottság a szememben, hogy azonnal megváltozott a hangulatom. Erre én válaszul csak felpattanva rámordultam, hogy ennyire ne dicsérje agyon, mikor még alig tudja róla az igazságot. Persze ezt Ő sem hagyta szó nélkül, ezért Ő is azonnal lábra állt, majd bele kezdett az érvelésekbe ellenem. Szinte az egész park a mi hangunktól zengett, az összes futó egy rejtett pillantást vetett ránk. Volt, hogy egy idős férfi jött oda, s rá kérdezett, hogy minden rendben van - e. A szavak csak úgy folytak belőlem, szüntelenül. " Jase egy seggfej " "Jase nem hozzád való." "Teljesen őrült vagy, ha összejössz vele." Vágtam hozzá a rövid kis mondataimat, mire szeme sarkában összegyűlt egy kövér könnycsepp, amit alig akart elereszteni. Ezután már nem is mondott semmit, csak feladva vállat rántott, majd egy csalódott nevetéssel hátat fordított. Nem mentem utána, és ezt azonnal megbántam, ahogy eltűnt előlem alakja. Viszont mikor utoljára visszafordult felém, gyűlölettel teli tekintettel lefotóztam Őt. Hogy miért? Tudtam, hogy talán többet nem láthatom, hogy szinte már a halálomat kívánhatja abban a szent pillanatban. Akartam róla egy emléket, így amint sikerült elkapnom a pillanatot azonnal vittem egy fényképészhez, hogy hivassa elő. Szerencsére megtudta oldani, hogy a telefonos minőséget egy kicsit javítsa, és olyan formátumban nyomtassa ki.

            - Harry! - rángatja arcom előtt kezét Ellie, ezzel visszahozva a jelenbe - Valami baj van?

            - Ohm nem. Csak elgondolkodtam. Itt van egy póló, hogy ne abba keljen aludnod ami rajtad van. Illetve, törölközőt találsz bent a fürdőben. Ha esetleg szükséged van még valami másra is, csak szólj - nyújtom át a fekete pólót. Egy halk köszönömöt motyog, majd még egyszer rápillant a képre. Furcsállom, hogy nem kérdezett rá, miért van kirakva.

Ellie szemszöge

Amint kiejtem azt a szót, hogy az "utolsó találkozásunkkor", azonnal elkomorodik az arca. Másodpercekre, vagy talán percekre mozdulatlanná válik, és csak előre fele néz, szószerint a semmibe. Kezdek megijedni, hogy most vagy ennyire szíven ütötte az emlék, vagy valami Devolin-féle varázslat alá esik. Homlokráncolva rángatom, mint egy őrült kezemet arca előtt, mire végre pislant egyet. A biztonság kedvéért azért rákérdezek, hogy minden rendben van-e.

Válaszát hamar lerendezi, s adja kezembe a váltópólómat, meg informál a dolgokról. Elmotyogok egy köszönömöt az orrom alatt, visszapillantok még egyszer a képre, majd hátat fordítva neki, gyorsan szedem lábaimat a fürdőig.

            Ahhoz képest, hogy egy illúzió-féleségben vagyok, eléggé szépen néz ki ez a fürdő. Nem mondom, hogy oda vagyok ezekért, de szerintem ez a legjobb kikapcsolódási hely. A forró víz alatt a legjobb gondolkodni, míg fogmosás közben pedig eltervezni az estét - vagy épp reggelt.

A tükör előtt megállok, és a csuklómra rakott hajgumit a hajamba fűzöm. Bár imádom a hosszúságát, és dússágát, még is csak egy kész rémálom egy egyszerű copfba fogni. Ha nem ötször szedem szét, akkor egyszer sem.

Jó szorosan meghúzom a hajgumit, és leveszem és összehajtogatom a ruháimat. A zuhanyt kellemesen melegre állítom, aztán lassan beleállok a fülkébe, majd húzom el a függönyt. Nem a legtágasabb hely, viszont legalább van ennyi is.

Míg a víz lassan lepereg bőrömön, szokásomhoz híven a gondolataimba merülök. Annyira kíváncsi vagyok arra, hogy Jase keresett-e, vagy egyszerűen túltett-e rajtam. Vagy hogy anyu és apu miként reagáltak az eltűnésemre, hogy beletörődtek-e. Egek, Ellie ne sújtsd magadat a múlttal, csak még jobban fog fájni. Hiába próbálom leállítani az eszméimet, egyszerűen lehetetlen. Mintha egy kis kalitkából engedném ki a madarat, úgy repkednek fejemben. Ha nem is adom ki magamból másnak, legalább ebben a pár percben had beszéljem át magammal!

Nincs sok tusfürdő a kis polcon, csak egy - de szinte az is üres. Gondolom mindenki magánál tartja a sajátját, és csak Harry hagyja itt - de talán azért, mert itt vagyok. A tenyerembe nyomok egy keveset, majd a nedves bőrömre kenem, s végezetül leöblítem.

Ahogy végzek, kinyúlok a szárítóhoz, hogy levegyem a törölközőt, viszont ahogy nyújtózkodok, sehogy se érem el. Vagyis igen, de csupán két ujjam ér el odáig. Nem adom fel, amíg meg nem szerzem.

Már-már megszáradok, míg a törölközőért nyúlok, de folytatom. Még háromszor megpróbálok utána nyúlni, utána inkább kimászok.

Az utolsó próbálkozásra megkönnyebbülten sóhajtok fel, hogy majdnem megvan, mikor kiesik a kezemből. Még egy törölközőt se tudok levenni a helyéről. Aggódóan rágcsálom szám belsejét, és azon filózok, hogy vajon ide hívjam-e Harryt, hogy adja oda, vagy inkább másszak ki. Nem igazán akarom újra leöblíteni a lábamat, csak azért, hogy felvegyem. Nem arra célzok ezzel, hogy piszkos lenne a padló vagy valami... de még is jobbnak érzem, ha megvárom a segítségem.

Kínosan harapom be alsó ajkamat, s szorítom le a szememet.

- Harry! - Gratulálok Ellie, most már az egész ház örülhet a zajongásodnak.

Várok pár percet mielőtt újból felkiáltanák. Hátha valamilyen oknál fogva meghallja segítség kérésemet, ugyanis nem szeretném még egyszer leégetni magamat a förtelmes kiabálásommal. Még a végén félreértik.

- Harry! - próbálom újra.

Esküszöm kezdem saját magamat utálni azért, hogy egy nyamvadt törölközőért nem vagyok képes kiállni a kádból. De úgy látszik nem lesz más választásom, hacsak nem akarok itt megfagyni.

- Nem hiszem el! - morgok orrom alatt.

- Mit nem hiszel el? - dörmög Harry. Hogy jött be ilyen halkan? A frászt hozta rám. Ha nem is megfagyok, akkor szívinfarktust kapok csendességén.

- O-oda adnád a törölközőt? Leesett a földre - suttogom a függönybe tekeredve.

Hallom ahogyan pár lépést közelebb jön.

- Tessék - pöcköli meg a takarást szolgáló leplet. Óvatosan, ügyelve, hogy csak kezem érjen ki, kezdek el kapálózni hogy elkapjam. Ennél kínosabb nem is lehet. Mint egy vak ember, nyúlkálok összevissza, és mit ad Isten? Harry cukkolásból se nyomja kezembe a törölközőt.

- Szórakozol? Élvezed, hogy majd' megfagyok a hidegben? - adom fel a könyörgést, mikor végre oda adja. Megkönnyebbülten sóhajtok ki egy köszönömöt, s hessegetem ki a szobából némán, kezem segítségével.

            A kissé benedvesedett hajamból kihúzom a hajgumit, ezután a törölközőt magam köré tekerem. Miközben a félretett ruháimat szedegetem, addig élvezem azt a kis csendet amit még itt bent kaphatok.

- Húzz bele! - dörömböl az ajtón valaki. A hangja biztosít arról, hogy egy srácról van szó. Mi tagadás, mindent belead a háborgatásba. Biztos a vécére pályázik.

- Egy másodperc, csak felöltözöm! - informálom, de úgy látszik teljesen belejött az őrjöngésbe, úgyhogy folytatja - Mondom egy másodperc!

- Letelt - közli egy kicsivel higgadtabban - úgy hogy csipkedd magad.

Szemforgatva kapkodom össze mindenem, és vágom ki az ajtót. Összeszorított szemekkel dől a falnak, és kapkodja a levegőt.

            - Még a végén bepisilsz nagyfiú - hagyom magára, ezzel szabad utat engedve a fürdőbe.

Kapkodva szedem a lépteimet, hogy mielőtt valakire szintén rájön a mászkálhatnék, beérjek a "szobámba". Harry az ágyon kiterülve fekszik, valószínűleg várja, hogy Ő is bejuthasson lemosakodni.

- Oké, nem tudom, hogy ki az az állat, aki egy egész estét végig dörömbölne csak azért, hogy bejusson a fürdőbe, de az biztos, hogy nem komplett - rázom meg hitetlenkedve a fejemet, mire tekintetét felém kapja, s feltűnően végig méri testemet. El is felejtettem, hogy egy szál törölközőben állok előtte, így arcom azonnal paradicsom pirossá válik.

- Uhmm... É-én nem tudtam felvenni a p-pólót. Mármint, nem ha-hagyták - próbálok arra célozni, hogy muszáj itt felvennem, de úgy látszik nem igazán esik le neki - Így itt kéne fe-felvennem.

- Ja, oké, ohm. Elfordulok, úgy jó? - nedvesíti be ajkát, miközben felpattan, és hátat fordít.